Pápa város földje, a földrajzi bevezetoben is bemutatott kedvezo adottságok miatt, valószínüleg a Kárpát-medence, ezen belül a Dunántúl megtelepedésével egyidoben vált lakott területté. A mezolitikumtól (középso kokor) kezdve vannak értékelheto leletek a környék állatvilágáról. A Mezolak környéki tozegtelepek (Szélmezopuszta) állattani vizsgálata az ostulok, a gímszarvas és a vadmarha fajok példányainak csontmaradványait mutatta ki a területen. A már említett Marcal - Tapolca vízgyujto- illetve láprendszerben halak, víziállatok, köztük szárnyasok jelentos mennyiségben fordulhattak elo. Mindezek az állatok és gazdagon tenyészo vad növények kedvezo megtelepedési lehetoséget kínáltak az erre vándorló embercsapatoknak.

Ezt a környéken talált régészeti emlékekkel is igazolni lehet. A neolitikumtól (új kokor, Krisztus elott 4.500-4.000 évvel) a dunántúli vonaldíszes kerámia, majd a lengyeli kultúra népessége mutatható ki. A környéken, Pápától 8-12 kilométer sugarú körön belül kilenc lelohely található. (pl. Nemesgörzsöny, Marcalto, Nyárád, Takácsi, Vaszar, Kup) Közülük legjelentosebb a Kup határában muködo "tuzko feldolgozó" lehetett. Bár a termék kibányászása nem itt, hanem a Tevel hegyen történt. Szinte elképzelhetetlen, hogy a város területén nem telepedett meg ebben az idoben az ember. A leletek hiánya talán a kutatottság hiányával, illetve az idok viharával, a városban lévo több méteres feltöltéssel magyarázható. Különösen így kellett ennek lenni, még akkor is ha feltételezzük, hogy a kilenc lelohelyen sem egymással párhuzamosan éltek az emberi hordák. Hiszen a neolitikus ember eltartásához a korabeli technikai színvonalon több száz négyzetkilométernyi területre volt szükség, amibe mindenképpen a város közvetlen környékének is bele kellett tartoznia.

A rézkor embere már megtelepedett a város területén is. Emellett Vaszaron, Mihályházán, Marcalton, Takácsin és Kéttornyúlakon vannak ilyen korú leletek. Az utóbbi község határából település nyomai is ismertek.

A bronzkorban kezdetben kisebb, késobb egyre erosödo hullámban érték el embercsoportok térségünket. Pápán is több lelet és lelohely utal erre. Mint Ilon Gábor régész kimutatta, a késoi periódusban a Bakony térsége eddig soha nem látott mértékben lakottá vált. Földváraival, urnasíros temetkezohelyeivel, kincsleleteivel hazai viszonylatban is jelentos lelohely együttes lett a térség: Pápa, Borsosgyor, Kéttornyúlak, Béb, Pápakovácsi, Marcalto, Mezolak, Mihályháza, Nyárád, hogy csak a bazsiosabbakat említsük.

A korai vaskor emlékeinek legjellemzobb elofordulása a Nagydém - középrépáspusztai, a társadalom középrétegének temetot adó terület.

A kelták, mint lovas nép jelentek meg vidékünkön. Pápán a Táncsics Mihály utcából is ismert egy temetkezésük.

A római korban Pápa Pannonia Superior provinciához tartozott. Környékünkön Mursella (Árpás határában) volt a legnagyobb római település. Pálházán, Kisdióson (Petronius síremlék)A Darza patak árterében két helyen, Kéttornyúlakon több helyen, Vináron, Mihályházán, Tapolcafon (ossarium = emberi csontok kegyeleti helye), Nagydémen (Larárium = a családi, házi istenek - a Lárok - muvészien megfogalmazott szobor együttese), Nagygyimóton (téglasír maradványai), Járóházán (római ház romjai), Takácsiban (római edények), Pápán a Szabó Dezso utcában, a Vajda Péter lakótelep környékén kerültek elo megtelepülésre, római kultúrára utaló nyomok. A tapolcafoi forrás elso foglalása is ebbol korból származhat, amit az 1. és a 3-4. századra datálható pénzek is igazolnak. Ez egyben mutatja a környék lakottságát és források folyamatos használatát.

A Savaria (Szombathely) - Mursella (Árpás) - Arrabona (Gyor) foútból, valahol Gyarmat környékén ágazhatott ki az az út, amely a Pápa környéki római telepeket bekapcsolta a birodalom vérkeringésébe. Délnek, a Somló-hegy felé folytatódott. Út vezetett a Pápai Bakonyalján is, sorra felfuzve az itt lévo római településeket, bekapcsolódhatott az Arrabona (Gyor) - Cimbriana (Veszprém) foútba.

A város környékén megtalálhatók a népvándorlás kor emlékei, a kvádok, gepidák, szarmaták, hunok mellett több avar kori leletanyag, lelohely, sírfeltárás ismert. A késoi avar korból a Zárda környékére, és Agyaglikra (Batthyány Lajos Mezogazdasági Szakképzoiskola területe) lehet temetoket lokalizálni. A település nyomaira utalhat az Elekthermax mellett talált edénytöredék is.

Az Öreghegyi, Báróchegyi és Úrdombi avar telepek illeszkedhetnek abba a földvárszeru védelmi övezetbe, amelyet Bognár Imre Ede szerint a Csögle, Borsosgyor, Bakonygyepes neve jelezhet. (Düloneveinkben az Agyaggyor és a Gyürü - Békáson -, Agyaggyori dulo - Mezolakon jelezhet avar jelenlétet.) Ez a védelmi rendszer a Marcal lápos völgyére és a Bakony hegyeire, erdoségeire támaszkodhatott.

Az avarokat a frankok, Nagy Károly több hadjáratában, 800 körül, legyozték. Egyes csoportjaik természetesen megérték a magyar honfoglalást, de a megritkuló lakosság mellé pannon szlávok, elsosorban szlovének vándoroltak be területünkre. Ezt alátámasztják környékünk földrajzi nevei is. Pl. Gerence, Tapolca, Bittva víznevek; Alásony, Döbrönte, Teszér, Vinár, Noszlop, Görzsöny, Zsemlér településnevek, mellettük sok településnek van szláv eredetu, de a magyarságra is jellemzo névadással adott neve. Ezek esetében nem lehet egyértelmuen eldönteni, hogy a már megtelepült szlávok falunevét vették át a magyarok, vagy a szláv személynév ment át a település nevére, a honfoglalás után. Ilyen pl. Kup község neve. A Dunántúl nyugati fele ekkor a Keleti Frank Birodalom orgrófsága volt. A Rábai orgrófság határa talán a Marcal völgy gyepurendszere volt. Élhettek a vidéken bajorok, akik közül került ki feltételezhetoen az a vitéz Popo, Poppo, vagy Poppa, akinek neve magyar névadással lett városunk neve. Pápa nevének keletkezéséhez jónéhány monda is fuzodik.

A honfoglalók 900 után szállták meg a Dunántúlt. Környékünkön vannak törzsnévi helynevek (Gyarmat, Varsány), a Tevel helynevek talán a fejedelmi család férfitagjára, Árpád unokájára utalnak. Ugyanez a kapcsolat fennállhat a Bakony keleti és északi oldalán lévo Jutas helynevek miatt is. Mindenesetre a Bakony keleti felét, Veszprém környékét Árpád családja szállta meg. A Kisalföldön Huba és Lél (Lehel), a Marcal és Rába vidéken Szemere törzse telepedett meg. A mai Nemesszalók környéke a Szalók nemzetségé lett. A Balatontól északra eso területeket és Rába alsó folyása vidékét Vérbulcsú nemzetsége szerezte meg.

Irodalom Pápa honfoglalás előtti történetéhez:

Bognár Imre Ede: Pápa településföldrajza, Pápa, 1943. 41-53. p.

Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon, Tudományos konferencia, Pápa, 1996. augusztus 26-28. In. Pápai Mú- zeumi ... 6. 1996. (Tizennégy, a konferencián elhangzott eloadás jegyzetekkel ellátott, szerkesz- tett anyaga.)

Ilon Gábor: Régészeti emlékek az oskortól a honfoglalás koráig, In. Tanulmányok ... 2. 29-41. p.

Ilon Gábor: A Magyarország régészeti topográfiája 4. kötetének (hajdani pápai járás) kiegészítése 1970- 1994. In. Pápai Múzeumi 5. 63-137. p.

Ilon Gábor: Újabb avar korú sírok Bakonytamásiból, In. Pápai Múzeumi 5. 1995. 191-200. p.

Ilon Gábor: A nagydémi Középrépáspuszta évszázadai, középsobronzkor, koravaskor, korai népvándor- láskor, Nagydém, 1992.

Jankó László: A kisdiósi Petronius sírko, In. Archaeologiai Értesíto, 1928. 207-210. p.

Jankó László: Néhány archaeologiai adat Pápa város környékérol, In. Arch. Ért. 1913. 60-70. p.

Jankó László: Közöletlen avarkori sírrajzok Pápa - Úrdombról, In. Lapok Pápa Történetébol 1. Pápa- Szombathely, 1992.

Jankó László: Pápai avar sírlelet, Arch. Ért. 1930. 124-142. p.

Magyarország régészeti topográfiája 4. Veszprém megye régészeti topográfiája, a pápai és zirci járás, Budapest, 1972. Pápa és a hozzákapcsolódó címszavak.

Mithay Sándor: A Vinár - cseraljai kora római temeto, In. Pápai Múzeumi ... 2. 1989. 49-75. p.

Mithay Sándor: Bronz-, avar és középkori leletek Bakonytamási - Hathalom pusztáról, In. Pápai Múze- umi ... 5. 1995.

Tóth István: Feliratos római koemlékek Pápán, Pápai Múzeumi ... 5. 1995. 157-168. p.

Petronius síremlék:

Egy egykori sírláda fedlapja, valószínüleg 1868-ban, másodlagos felhasználásban került elo, az Esterházyak kisdiósi birtokán, ahonnan Pápára szállították. Hosszú idon keresztül a Várkertben állt. Majd az akkori Helytörténeti Múzeum gyujteményébe szállították. Jelenleg a Ligetben lévo szoborparkban található, szabadtéren. Anyaga homokko, alsó harmadánál kettétört, a jelenlegi, eléggé otromba betonfoglalat ezt a törést kiküszöböli.

A sír feliratai kopottak, de jól olvashatók, A felso harmadban lévo ornamentális és figurális díszítése néhol erosen megkopott. A síremlék párhuzamait Savariából (Szombathely) és Scarbantiából (Sopron) ismerjük. A síremlék egyes elemei pedig Brigetio (Ószony) irányába mutatnak.

A timpanon díszítésében medúzafo és delfinek láthatók, a három alak ábrája a sírban nyugvó három személyre utal, akikrol a sírfelirat is megemlékezik.

A családfo a Petronius nemzetséghez tartozott, akik a borostyánko út melletti kereskedelemben több helyrol ismertek. Felszabadított rabszolga volt, de jelentos üzleti karriert futott be, egy kereskedocég pannóniai képviseloje lett.

Érdemes felhívni a figyelmet arra a vitára, amely a Pápai Hírlap hasábjain a sírko körül 1927-ben kibontakozott. Czuppon Elek, Jankó László és Sarudy György polemizáltak nyolc folytatáson keresztül a síremlék korán, feliratának értelmezésén.

Felhasznált irodalom:

Jankó László: A kisdiósi Petronius sírko, In. Archaelogiai Értesíto, 1928. 207-210. p. (A síremlék rajzát is közli.)

Tóth István: Feliratos római koemlékek Pápán, In. Pápai Múzeumi Értesíto, 1995. 160-162. p. ( A síremlék fotóját és olvasatát is közli.)

Czuppon Elek - Jankó László - Sarudy György: Egy érdekes sírko Pápán [ ... ], Pápai Hírlap, 1927. július 30. - október 15.)

Mondák Pápa nevének eredetérol:

Egy hagyomány szerint - "Ecce pápa misit mihi coronam" vagyis íme a pápa koronát küldött nekem, kiáltott volna fel a vidékünkön Asztrik apáttal találkozó Szent István király, úgy 1000 tájékán. A nagy öröm emlékére nevezte volna a várost Pápának.

Ennek a hagyománynak több változata is létezik, mindegyikben közös, hogy a város a római pápától kapta a nevét. (Bél Mátyás, Szentmiklósi és Óvári Pongrácz Gáspár)

Egy másik hagyomány úgy tudja - , hogy Szent István királyunk, még mint kicsi Vajk, itt nevezte volna az o édesapját Géza nagyfejedelmet papának. A fejedelem pedig elérzékenyült örömében a helynek a Papa, késobb Pápa nevet adta volna emlékeztetoül a jeles cselekedet emlékére.

A XVIII-XIX. század tudományoskodó történészei, nem hittek a fenti mondáknak, maguk próbáltak magyarázatot találni a város nevének eredetére, természetesen semmivel nem nagyobb sikerrel tették azt: Pápa város nevét a púp szóból magyarázták. Mivelhogy a városka akkori és mai központja, a várkastély dombja olyan púpos forma. (Enessey György)

Végezetül vannak akik Gizellával, Szent István magyar király hitvesével, Magyarországra jött bajor lovagok között, a Popok híres családjában keresik városunk névadóját. Magyarázzák ezt azzal is "Valóban a németek által most is Pápa Poppának hivattatik". (Gyurikovits György)

Pápa város neve puszta személynévi eredetu, valószínuleg egy bajor lovag, lehetett a királyi udvarház elso elöljárója, akinek neve mehetett át a település nevére. O volt az aki a késobbi Pápa nemzetségnek és a városnak is névadója lett.

Felhasznált irodalom:

Kapossy Lucián (szerk.) Pápa város egyetemes leírása, Pápa 1905. [reprint kiadása, Jókai Mór Városi Könyvtár, Pápa, 1989.], 38-40. p.

Gyurikovits György: Pápa mezováros nevének eredetérol, és régiségérol, In. Tudományos Gyujtemény VIII. Gyor 1824. 72-94. p.

Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Budapest, 1983.)

Oldal: Pápa története a honfoglalásig
Pápa város - © 2008 - 2024 - baluhu.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat